2013. május 7., kedd

Prológus!



                   Na hát hol is kezdjem?
Á meg is van 

~Katy szemszöge~

Utálok itt élni. Szörnyű. Hol vannak? Hol van az apám   és  anyám.? Az a  csoda, hogy itt lakom köztük de  mégse  foglalkoznak velem. Mint hamupipőke csak én senkinek se kellek.Tudod, miért a nagy testvérek születnek elsőként? Hogy megvédjék a kistestvéreiket, akik utánuk következnek.Hogyha van lelkünk, az a szerelmünkből van, amit nem halványít az idő és nem tép szét a halál. De nekem nincs szerelmem, vagyis nincs lelkem. Igaz már amióta, hogy itt élek nincs lelkem. Főleg a nagy nénémnek.Az üresség akkor születik, amikor a remény meghal. Nincs már remény. Már nem bírom itt. ÁÁÁÁÁÁÁÁ. A legendák csupán álmok, csont és bőr alakot öltve, melyek a valóság durva napja alatt elrohadnak.Az álomnak jelentése van, amelyet a valóság formált jelképessé, vagy az álom a maga szimbolikájával csatlakozik a jelképes jelentésű létezéshez.De az én álmom nem egy minden napi álom. Érzek valamit.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése